By clicking “Accept All Cookies”, you agree to the storing of cookies on your device to enhance site navigation, analyze site usage, and assist in our marketing efforts. View our Privacy Policy for more information.
August 15, 2023
October 28, 2019

A StartUpok értékeléséről

Gyakran találkozom értetlenkedő véleményekkel a startupok értékelése (“startup valuation”) kapcsán - különösen, ha egy-egy befektetési tranzakció kapcsán elhangzik egy-egy nagyobb összeg a startup aktuális teljes értékéről.

Jellemző kérdések ilyenkor:

  • Hogy a …. érhet 100, 200, 1000 m / M Ft-ot/USD-t, ha még ….. bevétele sincs ?
  • Miért fektetett bele … pénzt ilyen értékelés mellett, hogy veheti ezt komolyan, ez az életben nem fog megtérülni?

Nem könnyű jól elmagyarázni, de megpróbálok felvetni 3 szempontot, előbb röviden, utána kicsit bővebben, hogy mit érdemes végiggondolni az ilyen tranzakciókról olvasva. Vagy founderként a startupper utat választva. Vagy mentorként equity-ért bekapcsolódva :) 

Röviden az állítások:

  1. Semmilyen vállalkozásnak nincs objektív értéke.
  2. A befektető nem hülye: kifizetési sorrend. (Ezt olvasd el, ha kevés az időd, ez a legkevésbé ismert, de legfontosabb faktor!)
  3. A startup értéke pozícionál.

Bővebben:

1. Semmilyen vállalkozásnak nincs objektív értéke.

Aki valaha is befektetett, valószínűleg tudja, hogy minden egyes vállalkozás (tulajdonrész, értékpapír, stb) végső soron annyit ér, amennyiért a jövőbeni vevő megvásárolja. Period. Mindaddig, amíg nincs meg a vevő, illetve nem landolt a bankszámlánkon az ellenérték, valójában csak modelleket és hiteket építünk, hogy mennyit is adna érte majd egyszer valaki. Azaz eladóként azt a fajta indoklást keressük, amit mindkét fél még éppen elfogad.

Hogy mennyire bizonytalan kimenetű egy-egy értékelés, kiindulásként tekintsük pl. a már viszonylag kiszámítható működésű tőzsdei vállalatokat. Még ezek esetében sem egzakt tudomány, hogy mennyit ér egy cég! Önkényes elnevezéseimmel az érthetőség kedvéért:

  • lehet pl. “Fundamentálisan”, a vállalat saját működési jellemzői alapján értékelni: DCF, Könyv szerinti érték, osztalékra koncentrálva, stb (már ezek is érték tartományokat határoznak meg, külön-külön is, hipotézisekkel!);
  • lehet pl. a “Piaci szokások” alapján értékelni: mennyit szoktak hasonló cégekért adni, akármit is jelentsen a “hasonló”, szinte filozófiai fogalom, de képezhető belőle mindenféle összehasonlító mutató, P/E, P/BV, P/Sales, P/Div, stb (ezeket IS inkább a fundamentális elemzés kategóriába szokták sorolni - de remélhetőleg érzékelhető, hogy plusz egy hitrendszer, a mit szoktak a piaci szereplők mérvadónak venni már bekerült - pl. ezek miatt Tech szektorba sorolás automatikus felértékelés...);
  • aztán lehet pl. “Pénzmozgási trendek” alapján értékelni: ez leginkább a spekulánsok világa, a vállalat tulajdonságaitól teljesen elvonatkoztatva technikai mutatók, várható likviditások és várható befektetések elé időzíteni, ilyen-olyan előírásoknak megfelelő portfóliót építeni, stb;
  • ...és lehetnek mindenféle egyedi árképzési mechanizmusok - ha sejthető, hogy egy adott vállalatnak, iparágnak, államnak pl. mozgási kényszere lesz egy adott területen.

Ahogy látszik, még az érettebb vállalatok értékelése is inkább művészet, mint tudomány ÉS inkább folyamatosan alakuló szokás, mint valamilyen objektív mérce.

A startupok esete még komplexebb: jellemzően még a bevétel generálási időszak előtt, vagy annak korai szakaszában (azaz akár zero cash flow-val) próbálnak a felek valamilyen kölcsönösen elfogadható befektetési módot és hozzá tartozó értékelést kitalálni. És itt aztán tényleg hipotézisek és kockázatok halmozódnak, egy trend beérkezésétől (“Tornádó”) kezdve a jövőbeni potenciális piaci részre fogadáson keresztül egy technológia nagyvállalati kivásároltatási esélyéig. Ja, és hogy mekkora eséllyel bukunk a piaci validáláson, tudjuk előre, hogy nem mindegyik startup él túl... 

Ezzel bejönnek további értékelési módszerek - egy szuper gyűjtés 9 startupra fókuszált megközelítésről például itt elérhető.

Külön ajánlom a “Venture Capital model” elolvasását - ahol az értékelés valójában az elvárt növekedéshez kötődik. Ami elsőre nonszensznek tűnik, mert vajmi kevés köze van elsőre a cég profiljához vagy működéséhez (a befektető exit elvárása határozza meg az árfolyamot???!!), de a második pontom lent megmagyarázza, miért nem hülyeség mégsem.

Összefoglalva az első üzenet: igazából nincs olyan, hogy egy startup pontosan mennyit ér ma. Az értékhez hozzátartozik mindig az értékelési modell és az időtáv is. A nekünk elfogadható értékelési módot-módokat kell alkalmazni, ami leginkább illik a várható üzletmenethez.

2. A kifizetési sorrend. Avagy hülye-e a befektető?

Amikor a teljes vállalatértékről kezdünk el beszélni, azonnal bekapcsolódik egy reflex: azt sugallja, hogy minden tulajdonos azonos hajóban ül, ugyanabban érdekelt, együtt sírnak-együtt nevetnek, és valahogy arányosan részesednek a jóból és rosszból a vállalatérték változása esetén.

De valójában a modell arra is felkészült, hogy nem történik meg az exponenciális növekedés, illetve nem sikerül évek múlva valamilyen ambíciózus IPO-árazással a piacra önteni a részesedéseket. Sőt, arra is, hogy akár csökkenhet is a vélelmezett érték.

A titok a mindenféle kifizetési elsőbbségekben rejlik.

Például, ha a befektetésemet kölcsönként biztosítom a startup számára, jellemzően a részvényesek (tulajdonosok) elé kerülök kifizetések esetén - ők addig nem jutnak pénzhez, míg a felém való tartozást el nem rendezik. Ugyanez igaz, ha liquidation preference és egyéb elsőbbségi rendelkezések kerülnek a term sheetre.

Ha elöl vagyok a kifizetési sorban, valójában nem nagyon izgat, mennyi a vállalkozás teljes értéke. Nekem csak az a fontos, hogy az én befektetésemnél (+ beleértve hozam persze) nagyobb legyen a valamikor kivehető érték.

Számszerű példával: tegyük fel, hogy 10 millió forinttal beszállok a cégedbe, és elfogadom, hogy 1 milliárd forint az értékelés. Minikornis. :) Szóval kapok 1%-ot a cégből - cserében a mérsékelt tulajdonrészért első helyet kérek a mindenkori kifizetésekből, és persze valamennyi kontrollt, hogy ne lehessen megbolygatni a kifizetési szabályokat. Mekkora cégértékeknél jövök ki jól a sztoriból? → Nekem bármilyen kiszállás jó, ami a 10 milliót + hozamelvárásomat hozza. Azaz alapvetően csak arra kell figyelnem, hogy a saját befektetésem értéke garantálva látszódjon a cégben. Nem kell az exitig többszörözni, többmilliárdos cégértékig eljutni - akár 10-20 milliónál is jó vagyok. A fedezet erre valójában a kifizetésben mögöttem állók tulajdonrésze...

Ez elsőre talán kiszúrásnak tűnhet az alapítók felé. De ebben is van néhány csavar:
- egyrészt, az alapító ténylegesen más pénzéből épít a végén akár jól működő businesst - minél hatásosabban tudja a tőkét felhasználni és bevétel termelésbe/értékbe fordítani, annál magasabb az ő része is exit esetén. Hogy ezt a dinamikát ki hogy viseli, erősen egyéni hozzáállás kérdése.
- másrészt, az alapító az üzlet növekedésével felsővezetői előnyöket közvetlenül is élvezhet (fizetés, juttatások, stb). Azaz “közepes” (a felfokozott várakozásoktól elmaradó) üzletmenet esetén is a semmiből indulva, sok gályázással, de megteremtette a saját munkáját és valamennyi pénzt még ki is vehetett a végén. Így már azért más az olvasat.

Összefoglalva a második üzenet: teljesen mindegy, milyen értékelések repkednek az éterben, a legfontosabb kritérium valójában az, hogy az addig konkrétan betett pénz felett sikerül-e valaha kiszállni. A legnagyobb gond akkor kezdődik, ha a befektetett összeg nem látszik megtérülni.

3. Branding: A startup értéke pozícionál.

Talán a fentiekből érthető, hogy a startup értéke valójában egyfajta összekacsintás az aktuális tulajdonosok (alapítók + befektetők) között. Amivel lehet visszaélni, és kívülállóként hozzáállástól függően lehet teljes egészében negatívan tekinteni rá.

Viszont: a világ mégiscsak úgy működik, hogy a startup vélelmezett értékének megkülönböztető hatása van. A brand része, ami több területen is pozícionál. Kifejezetten pozitív hatásokkal.

Például:

  • A menedzsmentre és a befektetőkre is nyomást helyez. A cél ott lebeg, ambíció a zászlóra tűzve. Van miért felkelni másnap is!
  • Könnyebb alkalmazottakat találni. Munkavállalói szempontból is sokkal izgalmasabb egy cég, ami magas, publikált cégértékkel rendelkezik, a tevékenysége validáltnak tűnik a befektető(k) jelenléte miatt, növekedik… és akár még tulajdonrész is kiérdemelhető benne. (Erre nemrégiben találtam is egy érdekes cikket, mely önmagában az unikornis státusznak a hatását vizsgálta, mint fejlesztői vonzerő: a tech cégek a milliárd dollár kimondásakor azonnal felkerülnek a lista elejére.)
  • Az ügyfelek, különösen (nagy)vállalatok felé is hasonlóan növeli a bizalmat. Könnyebb az ajtónyitás egy befektetővel rendelkező, milliárdos cégértékű startuppal, mint mondjuk 50-100m forint bevételt és 0 közeli eredményt hangsúlyozva.

Összefoglalva a harmadik üzenet: mindig úgy szoktam fogalmazni, hogy minden startupnak valójában két terméke van. Az egyik az ügyfelek felé értékesített termék-szolgáltatás, a másik pedig maga a startup. Az utóbbinak egyebek mellett fontos jellemzője az érték is - a termékre is visszahatva pozícionál. Akár tetszik, akár nem - need to deal with it.

Segíthetünk? Az AbilityMatrix mentorai rendszeresen ingyenes StartUp Office Hours-t tartanak, ahol lehetőséged van 1 órában megmutatni és átbeszélni a projektedet. Külső nézőpontot adunk, őszintén, érdekmentesen és kötetlen formában. Időpont foglalás: https://abilitymatrix.com/contact

Kapcsolatfelvétel: info@abilitymatrix.com